Február óta nincs megállás. Ahogy időm engedi kint vagyunk a málnaföldön. Az első februári hétvégék a letermett vesszők kimetszésével, majd a megmaradtak ritkításával és gazolással teltek. Volt munkánk bőven, hiszen mivel Léna nyáron született nem volt lehetőségem a nyár végi szükséges munkákat elvégezni, így minden februárra maradt. Jani bácsi igaz a legfontosabb tudnivalókat elmondta, még szakkönyvet is beszereztem, végigolvastam, de az persze korántsem ugyanaz mint ott állni tövenként nyolc-tíz vesszővel szemben, hogy akkor most mit vágjak ki, mi maradjon, mi volt a letermett vessző, mi lesz az, ami idén fog teremni.

Február elején még a gazolással voltunk elfoglalva, Krisz és Dani segítettek a hatalmas kupacokkal, mert volt mit összeszedni a sorokból.

Míg Léna nagyokat aludt a jó levegőn, addig összegereblyéztem a rengeteg gazt. Kondi helyett tökéletes testmozgás. Dóri persze mindenben szereti kivenni a részét, úgyhogy, a kapálás is érdekes legalább 5 percig. :)

Nekiálltam úgy voltam vele, hogy a kétszer érő málnából egy sornyit teljesen visszavágok, hogy lássam milyen, ha csak ősztől terem. A másik sor kétszer erőt pedig meghagytam, így az majd nyáron is hoz termést. Sajnos a gaz is elburjánzott ebben a magára hagyott fél évben, így az rengeteg munkát adott. Kikapálni, összeszedni, le, vagy épp a telek tetejére hordani, komposztáló gödröket ásni. Szerencsére bőven volt segítségem, így rügyezésre sikerült végezni a metszéssel, sőt a kötözéssel is.

Mire pedig a kötözéshez jutottam, akkor is akadt segítségem. Drága Fruzsikám és persze Dórika itt épp nagy munkában vannak. Február legvégén járunk, közeledve a rügyezéshez, így épp időben tudtuk befejezni a kötözést. 

Még kora tavasszal ellátogattunk a Nógrádi várhoz a gyerekekkel, és úton odafelé a Berkenyére vezető úton több málnaföldet is láttunk. Meg is álltunk, kiszálltam megnézni, hogy is kell kinézzen egy szakszerűen megművelt málnás. Ez mondjuk sokat segített.

Nos igen, valahogy így kellene kinéznie egy tökéletesen művelt málnásnak. Milyen jó, hogy Berkenye felé vezető úton élőben is láttam, mert legalább látom hova kell eljutnom. 

Azt már menet közben látom, hogy ősszel fiatalítanom kell, sok az elöregedett tő, de ezen könnyen lehet segíteni. Nem szeretnék kapkodni, így az alapvető munkálatokon kívül, minden ilyen ültetési szándékomat őszre halasztom, ha már egy szezonon túl leszek, úgy, hogy az sikeres legyen.

Krisz itt épp ellenőrzi a tartályokat, mivel elég tériszonyos vagyok, kizárt, hogy oda bármikor is felmásszak. De Krisszel pont így vagyunk, jól kiegészítjük egymást. Nagyon hálás is vagyok neki, amiért támogat, és segít az ötleteimben, és ami nekem nem megy, akkor tudom, hogy ő mindig jön és segít. 

A kötözés után az egész március kapálással telt, de még az április eleje is. Hónap végére állok úgy, hogy mehet ismét a második körös kapálás. A sorközöket kis traktorral műveltük meg, bár beszereztünk egy kapálógépet, de egyszerűbbnek láttam, ha ezt majd inkább később próbáljuk meg.

Nándi mint minden kisfiú odáig van minden járműért, így persze nagy volt az öröm, amikor Zoli bácsi jött megművelni a sorközöket. 

Szóval április végére a kilenc sornyi málnám megmetszettem, kikapáltam, felkötöztem és izgatottan vártam a rügyezést. Voltak fagyos éjszakák, de szerencsére fagykárunk nem lett. Megjelentek az első rügyek, és elkezdtem újra végigjárni a metszőollóval a málnást, maradtak-e élettelen tövek.

Happy is mindig velünk jön, ki nem maradna semmiből. 

Maradtak, úgyhogy azokat még ki kell metszenem. Jelenleg a vesszők szépen hajtanak, a rügyek már levelekké fejlődtek, és már az első virágok bimbói is megjelentek. Eső az bizony kevés volt, így a héten megkezdtük a locsolást is. Nos, ez is egy remek emlék lesz, ahogy Krisszel az aggregátort beüzemeltük, jobban mondva ő, én csak asszisztáltam hozzá. Nagyon kíváncsi voltam, milyen a vízhozam, de nagyon elégedettek vagyunk, van a kútban bőven víz, hamar eljut a tartályokig is, és szépen működik a csepegtető rendszer is. Igaz, van egy-két helyen szivárgás, aminek én annyira nem örülök, ám a gyerekek annál inkább. Az egyik felső tartály kifolyó csövénél egy lyuk miatt kisebb vízesés spriccel ki, de a gyerekek teljesen odáig vannak ettől, hiszen rengeteget lehet sarazni.

Itt tartunk május elején, és ha nem volna elég a málna, lassan jöhetnek a palánták is a sorokba.

Persze ezeket mind ki kell javítanunk, így nem maradhat semmiképp. Nyolc hét aszály után látom a növényeken, hogy micsoda lökést adott nekik  hogy végre nem szomjaznak. Most pedig az eső is esett, úgyhogy boldog vagyok, hogy enyhült a szárazság. Legközelebb a palántázásról írok, most, hogy a málna rendben van, és várjuk a termést. Közben ugye lassan a szabadba ültethetők a paradicsom, paprika palántáim, de sok mindent szeretnénk magról is nevelni, az elmúlt két év sikerei után, de erről majd legközelebb.