Hű, és wáo, és azta. Ezt fogjátok hallani, ha elmentek a gyerkőcökkel a Városligeti Nagyjátszótérre. Nekünk sikerült aznap a szibériai hidegbetöréskor, szikrázó napsütésben bár, de mínusz három fokban menni, de ez semmit sem vont le az élményből. Annyit mindenképp nyertünk vele, hogy mikor odaértünk egy órán át nem volt senki, de még így is szerintem csak a harmadát, vagy csak a negyedét próbálták ki a gyerekek a játékoknak. 

Ha egy szóban kellene megfogalmaznom, azt mondanám: világszínvonalú. Egyrészt hatalmas a tér, elképesztő építmények, ötletek, megoldások. Kihívást jelentő játékok, életkornak megfelelően. Nekem a legjobban az a háromszintes mászóka tetszett, amit Szinyei Merse Pál Léghajó című festménye inspirált. Elképesztő látványt nyújt a tágas, 13.000 négyzetméteres parkrész közepén. 

A legkisebbeknek páros hinta, homozók, nyári vizes játszótér, kisebb-nagyobb csúszdák, jópofa mászókák. Igazából,  teljes a bőség zavara.

Amit a gyerekek a legjobban élveztek az az ügyességi terep volt. Mivel Nándi nagyon hamar, alig volt három éves, de már biciklizett, így ő elképesztően élvezte a bicikli pályát. Mellette a nagyobbaknak mászófal, és gördeszka pálya is van. Igazából, csak áradozni tudok, inkább már meséljenek a képek, és ha tehetitek menjetek el, próbáljátok ki. További infók itt.

Egy tipp. Tudom, hétvégén végre nem kell korán kelni, de megéri 8:30 körül odaérni, mert jó szellős lesz, kevesen lesznek, és első élményként ki lehet használni a szabad játékok élményét.